Könyvtámasz

Könyvekről és másról

Johan Turi: A lappok élete

Él egy nép a messzi Északon, itt a mi Európánkban, amelyik ma is ősei életmódját követi. Megdöbbentő, felemelő érzés egy közülük való sorait olvasni az ő életükről. Egyben történelmi jelentőségű is, mert Johan Turi műve az első lapp nyelven írt irodalmi mű!

Aki nem ismeri közelebbről a lappokat, “Észak indiánjait”, kiket színes népviseletük idilli körülmények között élő, örökké vidáman mosolygó nációnak mutat, könnyen hiheti, hogy a világ leggondtalanabb népe az övék, hiszen a végeláthatatlannak tűnő réncsordák kifogyhatatlan mennyiségű táplálékot biztosítanak számukra, és nyilván hozzászoktak már a hideghez, sőt szeretik, egyébként miért élnének annyira fent, Északon.

Ma már látni motoros szánokat is

Az első döbbenet akkor következik el, amikor az ember rájön, hogy a rén – vadon élő állat, sosem háziasították abban az értelemben, ahogyan délebbre értik a háziállatot. A lappok szerencséje, hogy némi szoktatás után a rénszarvas megtűri a maga közelében az embert, s az emberek az ösztöntől vezérelt nagy csordák nyomába szegődve vonulnak a téli és nyári legelők felé. Nem az ember tereli a csordát, a rén húzza magával az embert, s az követni kénytelen, mert a rénszarvas az élete.

Persze, ahogy tudják, a lappok befolyásolják a vonulást, egyes jószágokat sikerül megszelídíteniük, ezek húzzák a csónakformájú szánokat, amelyekben benn ül a “falu” apraja-nagyja, a nemzetség minden vagyonával együtt. Éjjelre sátrat vernek, s a sátorban negyven fokos a hideg. Mégis jobb az odabent levőknek, mint a kinti őröknek, akik bozontos kutyáikkal együtt megkísérlik távol tartani a farkasokat a csordától. Reggel pedig folytatódik az út.

A csorda átkel egy folyón – Turi rajza

A mi fogalmaink szerinti legelő nincs arrafelé, ahová finnek, svédek, norvégok és oroszok űzték őket egymással a legnagyobb egyetértésben, hogy a “déliek” teheneié lehessen az utolsó értékelhető zöld fűcsomó is, és ők belakták a számukra meghagyott óriási területet, az egyedül az úgynevezett „rénzúzmót” termő messzi Északot, ahol minden falatot a hó alól kapar ki az állat. De kikaparja, mint a lappok az életet!

Johan Turi

Johan Turi nem író, s a könyv végére sem érik azzá. Megmarad a maga naiv, ösztönös, élőbeszédre hajazó stílusánál, a menet közben másfelé kanyarodó mondatoknál, amelyek gyakran ugyanazt mondják el, amit már előbb is, és csak ő érzi, a máshonnan való olvasó inkább csak megsejti, hogy az ő életükben két azonos helyzet sem lehet ugyanolyan.

A Turi által papírra vetett rajzokat percekig el tudtam nézegetni, és Tolkien óta azt is tudom, hogy a függelék sohasem hagyható ki.

A csordák szétválasztása – Turi rajza

Advertisements

Single Post Navigation

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: