Könyvtámasz

Könyvekről és másról

Archive for the month “szeptember, 2014”

Játszd újra, Tommy!

… avagy a műfajok találkozása

EoT-wp

A holnap határa üdítően ötletes, feszes tempójú, kitűnően megvalósított Sci-Fi mozi, amely elfogadható színészi alakításaival és valóságosnak ható látványorgiájával messze kiemelkedett 2014 immár tovatűnt nyarának filmes kínálatából. A kritikák is simogatták, ami nagy szó, mert a mozihoz is mindenki ért, mint a focihoz, és nagy felelőtlenségnek látszik valamiről egyszerűen leírni, hogy jó, hátha később a kritikus orra alá dörgölik, hogy az életben bármi is tetszett neki. Ugyanakkor a sok dicséret közepette mindössze egyetlen halvány utalással találkoztam, ami legalább megemlítette ennek a filmnek leglényegesebb jellemzőjét: letagadhatatlan gyökereit.

Képzeld el, hogy a halál még nem a vég. Mint egy videojátékban, újra a csatamezőn teremhetsz, hogy kijavítva hibáidat győzedelmeskedj.

Ezt írta a mozi.hír24.hu kritikusa, aki az „A nagy gatsy” névre hallgat. Javaslom nem angol kiejtés szerint olvasni a szerző nevét, ha nem akarunk végleg kiábrándulni a filmkritika hazai művelőinek lelkületéből – de ez mellékszál. A hasonlat ugyanis találó, „A nagy […]” kétségtelenül észrevette az ordító egyezéseket, de rögvest át is lépett rajtuk, hogy beleveszhessen a „gyorskritikákra” jellemző filmes közhelyekbe. Pedig az eredeti nevén Edge of tomorow-ra keresztelt film nem egyszerűen ötleteket kölcsönöz a videojátékoktól, hanem egy az egyben közvetíti a gamer feelinget, miközben minden egyes részlete is videojátékok elemeinek parafrázisa. Bővebben…

Reklámok

Legends of the Fall

… a “filmkönyv”

Szenvedélyek viharábanA kisregény sajátos epikai műfaj: inkább hosszú novella, mint rövid regény. Tipikus példája talán Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregénye lehetne, amelyben tökéletes egységet alkot tartalom és forma. Ehhez a műhöz a novella néhány oldalas terjedelme kevés lenne, szűk keretei gátolnák a hangulat felépítését, a téma időkorlátja pedig, hiszen egy halászember egyszeri kihajózása az ürügy, egyetlen oldallal sem engedne nagyobb terjedelmet, csakis erőszakkal lehetne tényleges regénnyé nyújtani a történetet. Ha a téma nagyobb léptékű, tűpontos szerkesztéssel kell a műfaj keretei között tartani a magától talán elburjánzó sztorit. Erre Jack London A vadon szava című műve lehet klasszikus példa. A Buck, a déli otthonából elrabolt és Észak kegyetlen világába hurcolt kutya kálváriáján keresztül valamifajta ősi igazságot kutató mű helyenként időugrásos technikája ellenére sem érezzük, hogy bármiről is lemaradtunk volna, mert a történetben megjelenő minden egyes esemény kulcsfontosságú. Bővebben…

Lovakrul

Ló1

Nemrég fejeztem be Conn Iggulden öt kötetes sorozatát, A hódítót, amely Dzsingisz kán gyermekkorától Kubiláj főkánná választásáig kíséri végig a mongol nép felemelkedését, a napokban pedig újranéztük a John Jakes Észak és Dél című trilógiájából készült tévésorozatot. Mindkét műben egymást érik a lovak, ennek hatására született az alábbi cikk.

Amikor az ember rájött, hogy nemcsak kezéhez szoktathatja a vadlovat, de irányítani is megtanulta, s a ló táplálékból társsá lépett elő, ez legalább akkora változást hozott az emberiség életébe, mint évezredekkel később a vasút. Az új kapcsolat ember és állat között átalakította az idő és a tér fogalmát, ugyanúgy, mint majd a XIX. század pöfögő vasparipái, s a levegőt átszelő utasszállító repülőgépek a következő évszázadban. A lovak a XX. század elejéig kísérték az ember életét, segítségére voltak az utazásban, a szállításban, együtt dolgoztak a földeken, és érte- vagy vele haltak a csatamezőkön. Bővebben…

Conn Iggulden: A hódító 2.

… a romboló építés üzenete

<<< A cikk első részéhez kattints ide!

A hódító1-horz

Első látásra

A Gabo Könykiadó az angliai megjelenést követően példás gyorsasággal, 2012-ben jelentette meg a művet. Iggulden amolyan házi szerzője a Gabonak, Julius Caesarról szóló sorozata is náluk jelent meg, valószínűleg a készülőfélben lévő, a rózsák háborúja idején Angliában játszódó könyvei is ettől a kiadótól várhatók.

A jelenlegi történelmi-regény kínálat borítói jellemzően a figyelemfelkeltő harsányság és a durva giccs határán mozognak, mintha a kiadók egymást licitálnák túl a dombornyomott, ezüstös-aranyos fémhatást keltő betűkkel, harsogó címlapképekkel. A hódító sorozat borítói sem mentesek a kor divatjától, bár annak némileg enyhébb verzióját képviselik. Bővebben…

Conn Iggulden: A hódító 1.

… avagy a történelmi regény hitelességének kérdéséhez

Elöljáróban

A Vikingek tévésorozat kedvelt figurája Athelstan, a szerzetes. Nevezett viking karrierje azzal kezdődik, hogy a sorozat főszereplője, az egyébként valós történelmi alak Ragnar Lothbrok csapata mintegy testgyakorlásként lemészárolja az ő összes kollégáját a lindisfarnei kolostorban A.D. 793. június 8-án, s ezzel az eseménnyel kezdetét veszi a viking kornak nevezett időszak. A messziről érkezett hajósok magukkal hurcolják a jól sikerült korszakkezdés egyetlen túlélőjét – Athelstant – tengerentúli hazájukba, ahol a volt szerzetes hamarosan rájön, hogy nem rossz gyerekek ezek, már eltekintve attól, hogy megélhetésileg, de olykor csak úgy széles jókedvükben is mészárolgatnak, és amúgy személyes vitáikat is ilyeténképpen intézik el. Ennyi még nyilván belefér, így hamarosan maga is lelkes portyázóvá válik, mert kaland az élet, még ha a korabeli Britannia, Nyugat-Európa, az orosz földek és a távoli, akkor még névtelen Amerika többé-kevésbé ártatlan lakossága legszívesebben tartózkodna az ilyesfajta kalandoktól. Bővebben…

Dilemma

Légy-horz2

A légynek nincsenek idegei. Bármilyen gyorsan próbálod lecsapni, arrébb röppen, s ott megül újra. Megint te jössz, de a légy ugyanolyan gyorsan reagál a támadásra. Hallani, ahogy röhög rajtad. Néha az ember is időben rántja félre a fejét a süvítő golyó elől, épp jókor ugrik hátra a zebrát támadó autó útjából. Arra az egyetlen pillanatra a reflexek veszik át a hatalmat, és a reflexek sikeresek. Az ember azonban rögtön a megmenekülést követően összeomlik. Bővebben…

Valamiféle album…

paragrafus1-60Volt már úgy, hogy azt éreztem, most igazán értek valamit és el tudom dönteni, mi az, amire érdemes odafigyelni és mire nem. De a világ hatalmas, sőt egyre nagyobb, irányzatok jönnek-mennek, a tudomány rohan előre, a művészeti ágak egymásba gabalyodnak, színek, formák, tartalmak keverednek, s naponta keletkezik valami új. Én meg azt veszem észre magamon, hogy még mindig álldogálok és szemlélődöm valahol, ahonnan ki tudja mikor, de valószínűleg már régen tovább kellett volna lépnem. Azt hiszem, ideje elfogadnom, hogy nem gyűjthetek magamba mindent, meg kell elégednem azzal a néhány dologgal, amit igazán meg akarok nézni. Másról nem is tudnék írni, csak ami érdekel. A Könyvtámasz blog azon könyves oldalak rokona, amelyek nem a könyvpiacról írnak, hanem a könyvekről. Nem magazin, inkább valamiféle album. Én csak keresgélek a gondolatrengetegben, s közben itt-ott megállok nézelődni, elmélkedni. Akinek van kedve az ilyesmihez, tartson velem!
ursus

Post Navigation