Könyvtámasz

Könyvekről és másról

Játszd újra, Tommy!

… avagy a műfajok találkozása

EoT-wp

A holnap határa üdítően ötletes, feszes tempójú, kitűnően megvalósított Sci-Fi mozi, amely elfogadható színészi alakításaival és valóságosnak ható látványorgiájával messze kiemelkedett 2014 immár tovatűnt nyarának filmes kínálatából. A kritikák is simogatták, ami nagy szó, mert a mozihoz is mindenki ért, mint a focihoz, és nagy felelőtlenségnek látszik valamiről egyszerűen leírni, hogy jó, hátha később a kritikus orra alá dörgölik, hogy az életben bármi is tetszett neki. Ugyanakkor a sok dicséret közepette mindössze egyetlen halvány utalással találkoztam, ami legalább megemlítette ennek a filmnek leglényegesebb jellemzőjét: letagadhatatlan gyökereit.

Képzeld el, hogy a halál még nem a vég. Mint egy videojátékban, újra a csatamezőn teremhetsz, hogy kijavítva hibáidat győzedelmeskedj.

Ezt írta a mozi.hír24.hu kritikusa, aki az „A nagy gatsy” névre hallgat. Javaslom nem angol kiejtés szerint olvasni a szerző nevét, ha nem akarunk végleg kiábrándulni a filmkritika hazai művelőinek lelkületéből – de ez mellékszál. A hasonlat ugyanis találó, „A nagy […]” kétségtelenül észrevette az ordító egyezéseket, de rögvest át is lépett rajtuk, hogy beleveszhessen a „gyorskritikákra” jellemző filmes közhelyekbe. Pedig az eredeti nevén Edge of tomorow-ra keresztelt film nem egyszerűen ötleteket kölcsönöz a videojátékoktól, hanem egy az egyben közvetíti a gamer feelinget, miközben minden egyes részlete is videojátékok elemeinek parafrázisa.

A pingpongtól a végtelen űrig

EVE OnlineA videojáték kifejezés pusztán egy játéktípus összefoglaló neve, éppen úgy, mint a regény elnevezés, amelyet epikus művek egy bizonyos csoportjára használunk. De mint ahogy Neil Gaiman Csillagpora és Thomas Mann Varázshegye is regény, a videojátékok készítői is számos műfajban méretik mag magukat és alkotásukat. Bizony hosszú út vezetett a hetvenes évek egyik TV műsorában ismertté vált Pong játéktól, mondjuk, az űrben játszódó EVE Online című végtelenített „életformáig”, ami szerte a világon napról napra (és éjszakáról éjszakára) játékosok millióit ülteti számítógép elé, hogy részesei lehessenek a végtelenben játszódó epikus kalandnak.

Se hely, se idő itt végigvennünk, hányféle videojáték létezik, elegendő azokat a műfajokat megemlíteni, amelyekből A holnap határán készítői építkeztek. Az FPS-ek (belső nézetes „lövöldözős” játékok), a stratégiai játékok (hátország- és hadsereg menedzselős harci játékok), az akciójátékok (csapatalapú vagy kommandós játékok), a körökre osztott- és akció-RPG-k (karakterfejlesztős szerepjátékok) valamint az MMORPG-k (kizárólag online, tehát más, valós játékosok környezetében, szólóban vagy csapatban űzhető szerepjátékok) mind közrejátszhattak ennek a filmnek az elkészítésében. Bár a téma leszűkítésének szándéka mellett is kénytelen voltam öt és fél önálló játékműfajt megemlíteni, semmi gond, mert ezeknek a játékoknak (és még más fajtájúaknak is) van egy közös alapja, ami egyben a szóban forgó film alapvetése is.

Tolni vagy húzni?

Amikor be akarunk menni egy bankba, üzletbe vagy a helyi postára, többnyire nem olvassuk el az ajtón virító instrukciót, hanem vagy toljuk, EoT-Cruisevagy húzzuk az ajtót, éppen milyen kedvünk van. Ha nem sikerül elsőre bejutnunk, automatikusan elővesszük az ellenkező lehetőséget, ami már biztosan sikerre vezet, azaz bejutunk a kívánt helyre.

A fent említett videojátékok feladatsora, amit nevezhetünk akár cselekménynek is, úgy épül fel, mintha mindig rossz irányba próbálnánk mozdítani azt a bizonyos bejárati ajtót. A játékvilágban szinte elképzelhetetlen, hogy valami elsőre sikerüljön, kivéve persze a gyors halált, amit elég jó hatásfokkal abszolválhatunk. Szerencsére a halál nem tragédia, mert azonnal visszamehetünk újra megpróbálni. Ilyenkor lép fel a leggyakrabban elkövetett hiba, ugyanis nagyon sok játékos pontosan ugyanazt csinálja az újabb próbálkozásnál, mint ami a legutóbbi kudarchoz vezetett, csak megpróbálja „gyorsabban és ügyesebben” véghezvinni. Ez a taktika akár a végtelenségig folytatható, természetesen eredmény nélkül.

A felsorolt játéktípusok legfontosabb szabálya ugyanis a következő: Sose válaszd ugyanazt a megoldást még egyszer, ha már az első sem volt sikeres! Valamit (bármit) tehát meg kell változtatni, sorra véve az összes lehetséges verziót, amíg csak ránk nem köszönt a siker, azaz mehetünk tovább szembenézni a következő kihívással. A feladatokhoz tartozó helyzet ismétlődik, a játékos pedig tanul a próbálkozások során, így mindig előbbre jut a feladatban, míg végül birtokába kerül a teljes megoldás, és végigviszi a küldetést. Ha végképp nem megy, még mindig ott vannak a tapasztaltabbak által az interneten közzétett gyakorlati megoldások vagy komplett végigjátszások, amik segíthetnek a lustábbakon.

A holnap határán cselekménye pontosan a fentiek szerint építkezik, de ezen kívül is több szállal köthető akár konkrét játékokhoz illetve játékelemekhez is.

Zergek és egyéb áthallások

EoT-mimic

A film cselekménye szerint a Földet tömeges hordákban támadó, rusnya idegen lények rohanják le, a mimicek. Külsejük valahol az óriáspolippal kevert pók esztétikájának szintjén áll, továbbá villámgyorsak, és bár repülni nem tudnak, földön, vízen és víz alatt verhetetlenek. Ráadásul valamifajta szimbiózisban élnek egymással, amelynek zavartalan működése egy fő-fő rusnyától ered, aki távoli rejtekhelyén él. Bill Cage őrnagy kommunikációs tiszt az amerikai hadseregben, és katona létére elvből kerüli a hadszíntereket. Pechére mégis a frontra küldik, ahol is rövid úton meghal, majd pedig minden kezdődik elölről. Live, die, repeat, szól a film szlogenje, „éppen, mint egy videojátékban”, ahogy a fent citált szerző is megjegyezte volt.

De a hasonlóság nem merül ki ebben. Nézzük sorjában!

EoT-zergA támadó idegen lények harci taktikája egyértelműen a Starcraft játékok zergjeinek módszerére hajaz, míg a főszereplő és társai az ugyanezekben a játékokban szereplő terran marinereket formázzák, akik különleges harci ruházatuk segítségével tudják felvenni a harcot a tömegben támadó zergekkel.

A film főszereplőjének küldetése nem más, mint a harci játékok (továbbá az RPG-k és MMORPG-k) alapvető küldetéstípusa: öld meg a bosst, azaz a főnököt, a főgonoszt, mert a kisgonoszok ereje tőle ered, és aki egyébként minden addigi ellenfelednél nagyobb és erősebb.

A kísérés a játékok egyik legnehezebb, ezért csak ritkán kedvelt küldetéstípusa. Lényege, hogy valakit, de esetenként akár egy egész csoportot meg kell védeni, amíg A-ból B-be elér. Az egy vagy több védelemre szoruló delikvens általában szuicid hajlamokkal rendelkezik, saját maga (és így a küldetés) ellenségeként előszeretettel sodorja a résztvevőket lehetetlen helyzetekbe, tehát igencsak oda kell figyelni, ha meg akarjuk védeni. A film nagyjából 20%-ában Cage őrnagy (Tom Cruise) éppen így kíséri Rita Vrataskyt (Emily Blunt), miközben számtalan haláluk árán „tanulja a pályát”, hogy egy kicsivel mindig tovább jussanak céljuk felé.

A játékokban néha annyi ellenség akadályozza egy célfeladat elvégzését, hogy az szinteEoT2 lehetetlenné válik. Természetesen ilyenkor is tovább lehet haladni, mindössze annyit kell tennünk, hogy hagyjuk a feladatot a csudába, és kizárólag az ellenfelekre koncentrálunk. Ha sikerül előre megtisztítani a területet a potenciális támadóktól, utána a feladat már könnyen végrehajtható. Ilyen helyzetbe kerül Cage és Vratasky is a helikopteres jelenetnél, amíg csak Cage őrnagy rá nem jön a megoldásra, és a helikopter beindítása előtt kitakarítja” a területet. Utána már vígan lehet röpködni.

Senki se akkora hős, hogy előbb-utóbb ne lenne szüksége társakra. Erre épülnek a csak online játszható játékok. A csapatban mindenkinek megvan a maga szerepe, a tagok sosem csinálják ugyanazt. Egy adott ponton a film két főszereplője is eljut odáig, hogy „egyedül nem megy”, létre is jön az alkalmi társulás, ami nélkül lehetetlen lenne sikerre vinniük a végső küldetést. És itt belép a mindenható végigjátszás is, hiszen Cage és Vratasky már sikeresen végigvitték „az egész játékot”, mire idáig eljutottak, tehát egészen a végkifejletig el tudják vezetni új társaikat. Onnan már kétesélyes a dolog, a film végét nem is árulom el, hátha akad, aki még nem látta (elégszer).

Endgame

Vajon árt-e a joystick-es, controlleres, egeres, tapipados rokonság ennek a Tom Cruise mozinak? Ellenkezőleg. Hatalmas ötletnek tartom megeleveníteni a játékosok által akár naponta átélt helyzeteket egy önálló történetben. Ráadásul a kivitelezés is elsőrangú! Megfelelő mennyiségű izgalommal és feloldással, s a tetejébe sikeresen elkerülve a filmes kliséket, valami újat hoztak létre az alkotók, ami mindenképpen érdemes olyanok figyelmére is, akik soha életükben nem játszottak még számítógépes játékkal, és csak egy látványos, jó mozira vágynak.

A többiek tudni fogják, honnan fúj a szél, de miután a máshonnan kölcsönzött ötleteket mesteri kézzel gyúrták egységes egésszé az alkotók, ez a tudás csak fokozhatja a film vonzerejét a játékokban tájékozott mozinézőknél is.

Advertisements

Single Post Navigation

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: