Könyvtámasz

Könyvekről és másról

Kék-szürke tragédia

… az amerikai polgárháború története

Szuhay2012-ig, John Keegan hadtörténeti összefoglalójának hazai megjelenéséig mindössze két komolyan vehető, átfogó jellegű történeti mű volt elérhető az észak-amerikai polgárháborúról magyar nyelven: R. Szabó Jenő Polgárháború Észak-Amerikában című könyve a középiskolás korosztálynak szánt Képes Történelem sorozat részeként és Szuhay-Havas Ervin kismonográfiája a felnőtt olvasóközönség számára. Az elsőt felvételire, a másodikat már vizsgára készülve olvastam annak idején, s mindkettő kedves olvasmányom volt akkoriban. Mostanában néztük végig itthon a John Jakes trilógiájából készített, Észak és Dél címmel forgalmazott TV sorozatot, amely az 1842-től a XIX. század hatvanas éveinek végéig terjedő időszakban játszódik Amerikában, és egy északi meg egy déli család egymással való kapcsolatán keresztül mutatja be ennek a forrongó korszaknak az eseményeit, így kedvet kaptam feleleveníteni porosodó emlékeimet a korról.

Polgárháborús toborzó plakátSzuhay könyve 1966-ban 5750 példányban jelent meg, ami manapság elképzelhetetlen lenne egy történeti munka esetében, még ha az népszerű formában tálalja is a múlt eseményeit. A szerző elsősorban a tudományos ismeretterjesztés területén tevékenykedett. Részt vett az 1964-ben indított, Delta című, népszerűségét évtizedeken át megőrző ismeretterjesztő televíziós sorozat készítésében: ő állította össze az anyagot az emblematikussá vált főcím képsorainak elkészítéséhez, és a kezdetektől szerkesztette is a műsort, de publikált többek között az IPM magazinban is, amely a maga idején tudományos érdekességeknek is helyt adott. Történeti munkái az amerikai gyarmatok létrejötte (Amerika hőskora), az amerikai függetlenségi háborúig vezető út (Tizenhárom csillag) és a polgárháború tárgykörében íródtak.

Polgárháború Main 20. gyalogezredElőre kell bocsátanom, hogy a könyv kifejezetten szórakoztató, gördülékeny stílusú, néhol csaknem irodalmi igénnyel megírt olvasmány, ami ma is bátran ajánlható a téma iránt érdeklődőknek. Tényanyaga, habár közel sem tekinthető teljesnek, éppen elegendő ahhoz, hogy bárki képet kapjon a korról, ami a világtörténelem harmadik legtöbb áldozatot követelő háborújába torkollt, és magáról a küzdelemről is, a nevezetes csatákat kísérő politikai csatározásokkal együtt. Szuhay jól írt, képszerűen, érdekesen, tömören, érthetően és élvezetesen – mi mást kívánhatnánk egy ismeretterjesztő műtől, ami még kompakt terjedelmével is kíméli az olvasót?

Ugyanakkor látszik, hogy ez egy jellegzetes, hatvanas évekbeli munka, le se tagadhatná keletkezési idejét. Természetesen nem valami hurrá-marxista szörnyűségre kell gondolnunk, ennél Szuhay intelligensebb, a kor pedig megengedőbb volt, de több szempontból is érezhetőek a műben a hidegháborús korszak kellős közepének hazai viszonyai.

Polgárháború Robert E. LeeA hatvanas években még kevés itthoni tudósnak adatott meg, hogy egyetemes történelmi témákhoz eredetiben tanulmányozhasson forrásokat. Ez nemcsak a nyugati, de a „baráti” országokhoz kapcsolható témakörökre is érvényes volt. Így egy-egy adott kérdéskörről vagy oroszból fordított, ideológiailag helyén lévő szakmunka állt rendelkezésre, vagy sikerült olyan, tudományos vénával is megáldott szerzőt találni, aki képes volt a nyugati szakirodalom alapján dolgozni, mint Szuhay-Havas. A Kék-szürke tragédia is „másodkézi” mű, tehát nem önálló kutatásokon alapul, viszont szinte a teljes, akkoriban fellelhető „marxista” és „polgári”, hazai és külföldi szakirodalom megtalálható az irodalomjegyzékében. Szuhay persze mindjárt az elején leszögezi, hogy ő “marxista szellemű” könyvet akart alkotni, ezt nyilván kötelező volt megtennie annak érdekében, hogy ki is adják a könyvét, de szerencsére a mű nagyjából kétharmadáig a “szellemre” történő utalással többé nem találkozhatunk. Ott is csak annyiban, hogy a szerző felfedezni véli, miszerint a XIX. század hatvanas éveiben emigránsként Angliában élő Marx mindenkinél előbb átlátta, hogy milyen hadműveleteket kéne az északiaknak végrehajtaniuk a végső győzelem érdekében. Egy kicsit lelkendezik efölött, a kötelező marxozás után pedig leírja, hogy azért ugyanarra maguk az amerikaiak is rájöttek, így Sherman tábornok végrehajthatta híres menetelését az Atlanti óceán partján lévő déli kikötőkig, ahol is kapcsolatot létesített a háború kezdete óta blokádot fenntartó uniós flottával.

Polgárháborús egyenruhákA polgárháború egyenruhái

Ettől a kis gikszertől eltekintve a könyv arányosan, árnyaltan és logikusan mutatja be Észak és Dél különbségeit, a hatalmas ország, a “Big Country” két eltérő fejlettségű vidékének sodródását a polgárháború felé, Lincoln politikai személyiségét, vívódásait és a sokszínű ellenzékkel szembeni küzdelmeit, valamint megfelelő szakszerűséggel a fontosabb hadi eseményeket. A maga összetettségében jelenik meg a rabszolga felszabadítás kérdése is, amelyről általában egyoldalúan romantikus kép él a köztudatban. Szuhay egyértelművé teszi, hogy Észak részéről nem a rabszolgaság eltörléséért folyt a háború. Ezt azért szükséges megjegyeznem, mert még most is, amikor ezeket a sorokat írom, számos hazai történelmi portálon és egyéb, a témát tárgyaló internetes újságban ezt a tényt valósággal szenzációs felfedezésként említik.

Polgárháború WilliamsburgEz még nem a “modern” háború

A rabszolgaság kérdése valóban sok vihart kavart Északon is. Elsősorban a bérmunkások – akiket a könyv meg sem próbál „forradalminak” bemutatni – berzenkedtek a felszabadítás ellen, megélhetésüket féltették a délről várhatóan felözönlő olcsó munkaerőtől. Szuhay korrektségére jellemző, hogy Lincoln Polgárháború Lincolnszemélyiségében felfedezi és megmutatja a tisztességes politikust, aki egy nagyon is valós probléma kapcsán nem ködösít, hanem megkeresi a módját, hogyan magyarázhatná meg őszintén és közérthetően a joggal aggodalmaskodó tömegeknek, miért kell egy szabad országnak a rabszolgaság eltörlése mellett kiállnia még akkor is, ha eleinte kizárólag problémákat okoz majd az új helyzet. Semmi politikusi lózung – csak értelmes magyarázat! Már csak ezért is érdemes ezt a könyvet elolvasni.

Két hiányosságot említenék mindössze: számomra túl hirtelen ért véget a könyv, és kimaradtunk belőle mi, magyarok. Szívesen olvastam volna még az Észak győzelmét követő évekről, legalább nagy vonalakban a helyzet pacifikálásáról, és természetesen a polgárháború magyar tisztjeiről és közkatonáiról is, akikről egyetlen szó sem esik a műben. Tán csak nem számítottak „disszidensnek” az átkos hatvanas években azok, akik Haynau elől emigráltak 1849-et követően az Egyesült Államokba? Márpedig elegendő negyvennyolcas honvéd és egyéb, magyar származású katona szolgált Észak seregében ahhoz, hogy a seregtestek közti érintkezés déliek számára megfejthetetlen kódnyelve a magyar legyen, mint majd a II. Világháború távol-keleti hadszínterén a navaho indián nyelv, amit a japánok nem tudtak dekódolni.

Polgárháború visszavonulásVisszavonulás

Aki nem akar nyakig merülni a korszak hadtörténetébe, de mondjuk egy Földi Pál-féle szintnél többre vágyik, a megírás korának számlájára írható jellegzetességek és a fent említett két hiányosság mellett is egy kiváló ismeretterjesztő művet kap a kezébe. Hozzájutni nem könnyű, hiszen régen kikopott a kereskedelmi forgalomból, antikváriumban azonban beszerezhető a szerző többi történelmi tárgyú munkájával együtt, jelenleg 1000 Ft körüli áron.

Polgárháborús emlékérem 1995Polgárháborús emlékérem 1995-ből
Reklámok

Single Post Navigation

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: