Könyvtámasz

Könyvekről és másról

Miért rendezünk kiállításokat?

dada Mgritte 2
A minap kezembe került egy antikvárium és régiségbolt
szórólapja, amelyen felsorolják, mi mindent vásárolnak.
Külön kiemelve szerepelt rajta, hogy festményekből
a „sokalakos és sötét tónusú” alkotásokat keresik.
Vágjuk, hogy hol tarunk esztétikailag?

Aztán egyszer csak azt olvasom a neten, hogy… – de erről később.

dada BlumenfeldAz október 19-éig meghosszabbított Dada és szürrealizmus kiállítás, az idei múzeumi év egyik nagy szenzációja nemrég ért véget. Elvben azért is hasznos volt ez a nagyjából száz évvel ezelőtt elindult irányzatokat bemutató tárlat, mert közelebb vihette a látogatót a nem is olyan távoli rokon kortárs művészeti ágakhoz, amelyek tárgyiasult alkotásaiba vagy performanszaiba akár naponta belebotolhatunk. Minden évben akad néhány ilyen össznemzeti őrület, amikor népünk jelentős része rádöbben, hogy múzeumba kell menni. Általában ez a megvilágosodás az időszaki kiállítások ciklusának elején és végén következik be, amikor is mindenkit óvnék a múzeumlátogatástól, mert az alkotásokból alig is látni valamit a tömegtől, mely nagyjából úgy toporog végig a kiállítás szűk labirintusán, mint a nyíráshoz botladozó birkanyáj. Az életösztön ilyenkor azt diktálja, hogy az ember a lába elé nézzen, a képek viszont a falon függnek, ami némiképp akadályozza a műélvezetet. A köztes időszakban persze kényelmesebben lehet látogatni ezeket az időszaki kiállításokat is, hiszen általában csak elviselhető létszámú érdeklődő bolyong az ilyenkor tágasabbnak ható kiállítótérben, de napnál világosabb, hogy vagy a hype korbácsolta divat, vagy a kapuzárási pánik szükséges ahhoz, hogy kultúrrétegünk mozdulásig elszánja magát az ilyesmire.

Ennél nagyobb baj viszont, hogy úgy tűnik, többnyire feleslegesen.

dada - Duchamp

A dadaizmust nem kell szeretni, például én sem szeretem, a szürrealizmust is csak egy bizonyos határig viselem el, de ettől még mindkét irányzat létezik. A gimiben imádtuk az ilyesmit, mert úgy tanultuk, hogy például a dada első képviselői a „Köpd szemen a polgárt” jelmondattal indultak harcba az akkor bevett képzőművészeti irányzatokkal szemben, és hát más se kell egy lázadó ifjoncnak, mint egy ilyen jelmondat. Magukat az alkotásokat azonban gyanakodva figyeltük, s ugyanígy mindent, ami absztrakt, nonfiguratív vagy bármilyen mértékben eltér a megszokottól. Az ilyesmiben nyista azonnal tetten érhető harmónia, niente gyönyörködtetés, nicht klasszikus esztétikum, van viszontdada Magritte meghökkentés, miáltal érzelmek generálódnak, meglehetősen erősek, és ezek óhatatlanul gondolatokat szülnek, kiben milyeneket. A klasszikustól eltérő eszközöket felvonultató alkotás (festmény, plasztika, performansz, stb.) is művészeti közlésforma, akárcsak a díszítések özönéből gömbölyded női vállakat elővillantó késő barokk festészet, csak másfajta. Ennyit kell róla tudni, többet akár nem is, de ennek elegendőnek kéne lenni ahhoz, hogy az ember ne beszéljen hülyeségeket egy dadaista vagy egy kortárs művészeti kiállításon („Ilyet én is tudok csinálni”), és ha lát egy szokatlan eszközökkel operáló performanszot, ne a Hattyúk tava Bolsoj jellegű koreográfiáját keresse benne, hanem vagy figyeljen oda erősen, hátha megfejti, hogy mi a stájsz, vagy menjen arrébb szép nyugodtan, végül is őt senki sem akarja bántani.

Történt pedig, hogy folyó év szeptember 19-én Monhor Viktória, a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakos hallgatója csaknem húsz teljes percig sikoltozott a Szabadság téren felállított „megszállási emlékmű” előtt. Ráadásul nem csak úgy bele a világba, lényegében Dick Higgins Danger music partitúra sorozatának 17. darabját adta elő a hallgatóság aktív közreműködésével az Eleven Emlékmű sorozat keretében. A hallgatóság a körülményeket igazította a produkcióhoz, a performanszot pedig beszélgetés követte.

dada avantgard

Az nyilvánvaló, hogy egy ilyen előadás nem gyönyörködtetni akar, meglehetősen felkavaró, sőt idegesítő, viszont könnyen találni összefüggést a helyszín és a mozgósítani kívánt zsigeri érzelmek között. Hogy szükség van-e ilyesmire, azt én nem tudom, viszont már a dada sem szokott azzal törődni, hogy a nagyközönség szerint mire van szükség, s ugyanígy a kortárs művészet számos ága sem. A lényeg nem is ez, hanem az a tény, hogy a produkciót megörökítő videó internetes közzététele után az analfabetizmusnak mekkora hulláma söpört végig még a jobb sorsa érdemes portálokon is az Indextől a Cink.hu-ig bezárólag. Az artmagazin.hu összegyűjtötte és részletezte a különféle reagálásokat – nem lesz felemelő, de érdemes odakattintani. Itt csupán annyit: van, ahol csak egy rövid hírt szántak rá (444), s a lesajnáló kétértelműség a címben rejlik (Tizenöt percig üvöltött…), van, ahol konkrétan támadták, de egyetlen tárgyilagos kivételtől eltekintve (Librarius), a cikkek alaphangját sehol sem a megértés szándéka adta, legfeljebb a kuriózum, a sajtószenzáció. Még egyszer: nem a kommentelők agyatlan barbarizmusáról van szó, bár az is akadt bőven, hanem hivatásos véleményformálókról!

Mindezt akkor, amikor éppen embertömegek álltak sorba a Szépművészeti Múzeum lépcsőin, hogy bejussanak a dadára és meggyőződjenek arról, hogy a képzőművészetben nem csak virágcsendélet létezik. Természetesen szabad Munkácsyval vagy Szinyei Mersével határvonalat kijelölni befogadási képességeink számára, de olyan portálok, amelyek naponta magyarázzák a körülöttünk lévő világot, legalább egyetlen olyan munkatársat tartalékolhatnának, aki le tudja csitítani a szerkesztőség tagjait, amikor azok olyasmivel találkoznak, amiről lövésük sincs.

Amúgy pedig mi a bánatnak tolongunk mindenféle tárlatokon, ha csak felejtünk odabent? És egyáltalán: miért rendezünk kiállításokat?

dada Margritte 3

Advertisements

Single Post Navigation

One thought on “Miért rendezünk kiállításokat?

  1. Átemelte .

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: