Könyvtámasz

Könyvekről és másról

Egy tökéletes “téglarakás”

– a gyulai vár

Gyula - vár - grafika 2

Nemrég négy napot töltöttünk feleségemmel Gyulán, évek óta tartó, fogadalom szülte országjárásunk idei állomásán. A kismillió látnivaló közül engem leginkább a vár nyűgözött le. Történelemrajongóként és persze „fiúként” ez érthető, amikor Egerben járunk, ott is legalább kétszer felmegyünk a várba, és bárhol fordulunk meg az országban, ha van a közelben vár, számomra az kötelezően látogatandó kegyhely. Jó sok várfalon vagy falmaradványon álltam már, de Gyulán egyszerűen leesett az állam. Hát még akkor, amikor helybéli illetőségű barátunktól azt hallottam, hogy más ismerősei fitymálóan „téglarakásnak” titulálják ezt a csodát.

Téglának tégla, az igaz, ugyanis abból készült a XV. században, amikor építőanyagként már kevésbé dívott a terméskő, pláne a kecsketejjel összeforrasztott mészkő, és – különösen sík területen – másfajta megoldásokhoz folyamodtak. Sőt olyannyira tégla, hogy a gyulai vár Európa egyetlen tökéletes állapotban lévő téglavára, amire igazán büszkék lehetünk. És nemcsak arra, hogy egyetlen, de arra is, hogy valóban tökéletes! Mit csináljunk, nekünk nincsenek teljes pompájukban páváskodó Loire-menti kastélyaink, többnyire csak állag-megóvott romjaink vannak, amelyek igen sokat bíznak a köveiken botladozó látogató fantáziájára. Gyula vára azonban maradéktalanul őrzi egykori fényét, és van is mit, hiszen a korabeli építőmesterek igencsak megadták a módját. Nem véletlenül egyébként, a hatalmas építmény jó darabig Mátyás király törtvénytelen fia, Corvin János tulajdonában volt, és a királyi sarj az királyi sarj, még ha csak úgy balkézről is.

Gyula - vár és csónakázó tó

Lévén síksági vár, eredetileg vizesárok vette körül, ennek maradványa a jelenlegi csónakázó tó, amely szerepet kap a nyaranta itt megrendezett Gyulai Várjátékok során is, télen pedig korcsolyapályaként üzemel. A városközpontból csak néhány lépés séta a vár, amelynek elképesztően magas eredeti falai (a jelzésszerűen helyreállított, bástyákkal erősített körítőfal később épült hozzá) már első pillantásra gyorsabban vétetik a levegőt a közeledővel. Iszonyat OLYMPUS DIGITAL CAMERAmagas, na, nem szívesen ostromolná az ember. A kapuhoz vezető feljárónál lovasszobor díszeleg, ami csak addig tűnik anakronizmusnak, amíg ki nem derül, hogy az ostromok alkalmával rendszeresen alkalmazták a „kirohanást”a védők, ráadásul hosszú ideig kifejezetten sikeresen.

Apropo, sikeresen! Az irodalom révén történelmi emlékezetünk várháborúi közül elsősorban Szigetvár és Eger emelkedik ki, esetleg a Jurisics-féle Kőszeg, Gyulával viszont igencsak hálátlanok vagyunk, pedig ez a vár is megérdemelt volna egy amolyan „Gyulai csillagokat”, ha akadt volna hozzá tehetség, toll meg papír. 1566-os elestéig ugyanis nem kevesebb, mint 14 (azaz tizennégy) ostromot vertek vissza a védői, s az utolsót, a végzetes kimenetelűt is 63 napig bírták, csak ez után és a szabad elvonulás ígéretére hagyták el állomáshelyüket Kerecsényi László várkapitány vezetésével a túlélők, akiket aztán odakint lemészároltak az ostromot vezető Pertaf basa törökjei.

Miután körbejártuk az impozáns épületet s a feljáró tetejére érve beléptünk a várkapun, akkor következik az igazi döbbenet: odabent is minden olyan, mintha a XV-XVI. században járnánk, s a vár népe éppen csak kiugrott volna valahová, üresen hagyva otthonát. Az udvar szintjén bejárhatjuk a jellegzetes gazdasági helyiségeket (konyha, éléskamra, pékműhely, fegyverraktár, kovácsműhely, fogadó)  a legénységi pihenővel, és természetesen a börtönnek használt részt, a lépcsőkön megközelíthető függőfolyosókon pedig a várúr és -úrnő lakosztályához és a tiszti pihenőhöz meg a tanácskozások számára fenntartott tágasabb helyiségekhez jutunk. Minden annyira élethű, mintha ott zsongna körülöttünk a vár mindennapi élete. Persze mindenütt rideg célszerűség uralkodik, még a női lakrészben is, ami érthető, hiszen katonai létesítményben járunk, vaskos, de hideg téglafalak között, ahol a téli fagyot csak a hatalmas tűzterű kandallók közvetlen közelében lehetett elviselni.

Gyula - kivilágított vár

Szűk csigalépcső vezet a lőrések előtt körbefutó gyilokjáróra, s még tovább az idegenforgalmi zsargonnal „kilátónak” nevezett fő bástyára, ami állagmegóvás céljából tetőt kapott, bár alapvetően szabadon állt. Ha lehet, innen még lenyűgözőbb kilátás nyílik Gyulára és környékére. Nyilván eredetileg is megfigyelőhelynek szánták, de taktikai jelentősége is volt, mert innen be lehetett lőni körben a teljes gyilokjárót, a feljutott ellenséget a kardos-fokosos védőkön kívül a bástyáról záporozó nyilak és puskagolyók fogadhatták. Ma zászlók lengenek a falakon mindenütt, az egymást követő várurak, kapitányok s az itt megfordult előkelőségek címereivel díszített lobogók, s ettől olyan a hangulat, mintha éppen ünnep lenne. Lenyűgöző!

Gyula - vár

Tégla ide vagy oda, aki egy tökéletes állapotban megőrzött, igazi várat vágyik látni, Gyulát ne hagyja ki útitervéből. Maga a város is megér jó néhány nap ott tartózkodást, még akkor is, ha valaki nem a Várjátékok idején érkezik. A mindenkori önkormányzat és a helybéliek igényességét dicséri, milyen gondosan őriznek, ápolnak minden emléket és hagyományt, amijük csak van. Bár mindenütt ilyen gondoskodás övezné az értékeket!

Reklámok

Single Post Navigation

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: