Könyvtámasz

Könyvekről és másról

Winkler Róbert: Kutyaszorító

covers_145680Onnan (is) tudom, hogy nem vagyok író, hogy mindig olyan könyvet szeretnék írni, amilyet éppen olvastam. Most éppen winklerróbertes-vicceskutyásat. Winkler úr meglehetősen összetett személyiségként keresi helyét a hazai ilyen-olyan kultúrában. Legtöbben talán autós újságíróként, a Totalcar magazin televíziós és internetes kiadásának frontembereként ismerhetik. Valószínűleg ebben a minőségében döbbent rá, hogy az autós újságírás tökéletesen felesleges elfoglaltság (ha nem az lenne, akkor kizárólag jelenkori Daciákkal mint egyedül észszerűnek* tekinthető megoldással járna mindenki), így unalmában a szórakoztató irodalom szintjére emelte a nevezett műfajt. A sajátjához hasonlóan csavaros észjárású társakkal körülvéve magát, mind a mai napig hölgyek számára is befogadhatóan interpretálja a lóerők és newtonméterek világának történéseit. Ám mint ahogy a háromliteres, hathengeres Daimler-Benz motorban sem az a poén, amit ténylegesen kinyomunk belőle, hanem amit kinyomhatnánk, ha akarnánk (és lenne hozzá megfelelő hazai út), a tehetségnek is akadnak olyan rejtett bugyrai, amelyeket lehet, hogy soha nem használunk, de azért ott vannak tartalékban. Szerencsére szerzőnk folyamatosan rálel saját tartalékaira, és zsinórban gyártja lenyűgözően szellemes könyveit, amelyek témája igencsak messze esik a mindennapi- és versenyautózástól.

Winkler tesztel

Winkler tesztel

Az először 1995-ben megjelent Kutyaszorítót kutyanézőbe érkező barátaink hozták kölcsönbe, nyilván azonnal bele kellett lapoznom az uszkárnál, tekintve, hogy a vendégek éppen ilyen fajtájú ebünket gyömöszölték a kanapén. Aztán (állítólag) háromnegyed óra múlva Feleség szólt, hogy házas ember vagyok és házigazda, én meg nagyon komolyan veszem az ilyen házzal kezdődő dolgokat, kénytelen voltam tehát letenni a művet, amit azóta elölről hátra, majd vissza, később pedig részletekben újra és újra elolvastam. Legnagyobb hibája, hogy mintegy másfél óra leforgása alatt végig lehet rohanni rajta. Tekintve azonban, hogy ilyen tempó mellett a sűrűn sorjázó poénok csak kicsit fájnak, érdemes többször is nekiveselkedni, mint kispolski az emelkedőnek, hiszen a zöldbors mártással nyakon öntött médium bélszínt sem bezabáljuk, akár a krumplis tésztát.

23583

Winkler persze nem kutyás szakkönyvet írt, mint ahogy Rejtő Jenő sem kalandponyvát, a témaválasztás és a megszokottól minden ízében eltérő stílus találkozása azonban mindkettőjüknél telitalálat. A Kutyaszorítóban tökéletes kevercset alkot Nagy Lajos Képtelen természetrajza Rejtő bármelyik regényével és a legújabb Audi Q7-es „menetpróba” tesztjével. Kutyás és nem kutyás számára egyaránt ajánlott mű. Nem kell minden szavát komolyan venni, egyszerűen csak olvassuk és röhögjünk!

*Már az új (régi) helyesírás szerint 🙂

Reklámok

Single Post Navigation

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: