Könyvtámasz

Könyvekről és másról

Archive for the tag “Kárpát medence”

Benkő László: Honfoglalás trilógia

“Remélem, jól van a lovad és a családod!”

Most, amikor befejeztem, először is meg kell köszönnöm ezt a három könyvet. Szépmező Szárnya óta vártam rájuk. Szerettem azt a mesét (Komjáthy István: Mondák Könyve), mégis reméltem, lesz egyszer valaki, aki lefejti a történetről a legendákból kavart mázat, hogy tisztán állhasson előttünk a valóságos ember, aki megélte azokat az időket. Benkő László megtette ezt – itt volt az ideje.

Sok mindent tud ez a történet, de bő 1200 oldalnak kell is tudnia sok mindent, hogy se unalomba, se tudálékos részletezésbe, se pedig giccsgyanús szenvelgésbe ne fulladjon arról a korról mesélve, amelyikről minél többet tudunk, annál több űrt próbálunk felesleges fantáziálgatással kitölteni.

Ebből a regényből kellene filmet készíteni! Egy jó forgatókönyvíró, a megfelelő rendezővel, operatőrrel, a mai kor eszközeivel csodákat művelhetne, ha lenne rá elegendő szándék és pénz. Mert a vállalhatatlan Honfoglalás filmmel ellentétben itt van történet, igazi, értő kézzel megformált jellemek, hús-vér szereplők, valós konfliktusok, nagy ívű kaland. A cselekmény végig leköti a figyelmet, az író erőlködés nélkül tartja fenn a feszültséget, és elegánsan kerüli el a mesterkélt érzelmesség vagy az erőltetett heroizmus csapdáit. A fontosabb szereplők kacskaringós életútján még a sorsfordító véletlenek is természetesnek hatnak. Benkő nyilván nem írhatja meg azt, ami történt, ahogy egyetlen történelmi regény írója sem vállalkozhat erre, így bátran – és mélyreható történelmi tudással felvértezve – megírja azt, ami valószínűleg történhetett, s főleg azt, hogyan élhették meg mindezt az adott kor emberei. Nem vész el a részletekben, megmutatja a nagy képet. Minden olyan nép és államszerveződés, amely valamilyen szinten kapcsolatba került őseinkkel, megjelenik a regény lapjain. És nem csak érintőlegesen, az említés szintjén, hiszen hőseink sikereken és tragédiákon átívelő, hányatott életét követve belülről ismerjük meg valamennyit.

A Honfoglalás trilógia családregény, s ha más, mint a műfaj azon jeles képviselői, amelyek hozzászoktattak bennünket a regények e különleges változatához, csupán a bemutatott korszak és életforma miatt más. Ugyanakkor kalandregény is abban az értelemben, amennyiben az akkori levédiai és etelközi pusztákon, Bizáncban vagy a pannóniai maradék avar szállásokon „kaland” lehetett minden nap.

Rendkívül élvezetes órákat szerzett a történet! Ha időnként mégsem tudtam fejcsóválás nélkül megállni, az csak annak a reményemnek szólt, hogy amennyiben lesz harmadik kiadás is (a másodikból már alig látni a boltokban és az interneten), akkor talán akad egy értő szemű szerkesztő, aki kigyomlálja a helyenként feleslegesen ismétlődő zsánerelemeket, és esetleg azt is tudja majd, mi a különbség a „szível” és a „szívlel” jelentése között.

A trilógia bárkinek ajánlható, aki élvezni tudja, amit egy cselekményes, fordulatos, és a részletekre is gondot fordító történelmi regény nyújthat, mert ez a regény méltó folytatója a Sienkiewicz, Jan, Graves, Clavell, Druon, Waltari, Jacq, Napier által kijelölt vonal történeteinek.

Saját tüzet kívánok minden leendő olvasónak!

Forrás: László Gyula: Ötven rajz a honfoglalókról

A témáról bővebben itt >>>

 


Post Navigation