Könyvtámasz

Könyvekről és másról

Archive for the tag “mozi”

Vándormadarak

… avagy: Repülj velem!

LudakEz a film – eredeti címe: Le peuple migrateur (2001-ben mutatták be) – az egyik legszebb dolog, amit életemben láttam – és hallottam. Régen történt, de tisztán emlékszem, hogy amikor először megpillantottam a plakátját egy nagykörúti hirdetőoszlopon, a lélegzetem is elakadt, annyira gyönyörűnek találtam azt a képet. Szeretem a természetet, amivel nyilván nem vagyok egyedül, de többnyire csak sóvárgok utána, köszönhetően makacs allergiámnak, ami csaknem negyven éve keseríti meg a nyaraimat. Sok könyvet olvasok vadon élő állatokról, növényekről, vadászatról (erről csak olvasok), kutyákról és kutyásokról, kedvenc szerzőim közé tartozik Gerald Durrel, Joy Adamson, Richard Adams, Széchenyi Zsigmond, Fekete István, Jane Goodall, Farley Mowat és a legendás brit állatorvos, James Herriot. Van úgy, hogy az ember azt hiszi, hogy már senki sem tudna újat mutatni neki – aztán mégis csak meglepődik. Így voltam én ezzel a filmmel. Bővebben…

Játszd újra, Tommy!

… avagy a műfajok találkozása

EoT-wp

A holnap határa üdítően ötletes, feszes tempójú, kitűnően megvalósított Sci-Fi mozi, amely elfogadható színészi alakításaival és valóságosnak ható látványorgiájával messze kiemelkedett 2014 immár tovatűnt nyarának filmes kínálatából. A kritikák is simogatták, ami nagy szó, mert a mozihoz is mindenki ért, mint a focihoz, és nagy felelőtlenségnek látszik valamiről egyszerűen leírni, hogy jó, hátha később a kritikus orra alá dörgölik, hogy az életben bármi is tetszett neki. Ugyanakkor a sok dicséret közepette mindössze egyetlen halvány utalással találkoztam, ami legalább megemlítette ennek a filmnek leglényegesebb jellemzőjét: letagadhatatlan gyökereit.

Képzeld el, hogy a halál még nem a vég. Mint egy videojátékban, újra a csatamezőn teremhetsz, hogy kijavítva hibáidat győzedelmeskedj.

Ezt írta a mozi.hír24.hu kritikusa, aki az „A nagy gatsy” névre hallgat. Javaslom nem angol kiejtés szerint olvasni a szerző nevét, ha nem akarunk végleg kiábrándulni a filmkritika hazai művelőinek lelkületéből – de ez mellékszál. A hasonlat ugyanis találó, „A nagy […]” kétségtelenül észrevette az ordító egyezéseket, de rögvest át is lépett rajtuk, hogy beleveszhessen a „gyorskritikákra” jellemző filmes közhelyekbe. Pedig az eredeti nevén Edge of tomorow-ra keresztelt film nem egyszerűen ötleteket kölcsönöz a videojátékoktól, hanem egy az egyben közvetíti a gamer feelinget, miközben minden egyes részlete is videojátékok elemeinek parafrázisa. Bővebben…

Post Navigation