Könyvtámasz

Könyvekről és másról

Archive for the tag “történelem”

Aczél Endre: Acélsodrony

… egy emberöltőnyi trilógia

60 újságok

Elképesztő, hogy mennyire csak az a valóság létezik, amiről tud az ember. Aczél Endre három vastag kötetben (Acélsodrony – ’60-as, ’70-es, ’80-as évek) megírta a másik valóságot, a többnyire rajtam kívül állót, ami – legalábbis eleinte – úgy ment végbe országban-világban, hogy jószerével meg sem érintette a saját valóságomat. Mégis az én életem volt. Bővebben…

Reklámok

Kék-szürke tragédia

… az amerikai polgárháború története

Szuhay2012-ig, John Keegan hadtörténeti összefoglalójának hazai megjelenéséig mindössze két komolyan vehető, átfogó jellegű történeti mű volt elérhető az észak-amerikai polgárháborúról magyar nyelven: R. Szabó Jenő Polgárháború Észak-Amerikában című könyve a középiskolás korosztálynak szánt Képes Történelem sorozat részeként és Szuhay-Havas Ervin kismonográfiája a felnőtt olvasóközönség számára. Az elsőt felvételire, a másodikat már vizsgára készülve olvastam annak idején, s mindkettő kedves olvasmányom volt akkoriban. Mostanában néztük végig itthon a John Jakes trilógiájából készített, Észak és Dél címmel forgalmazott TV sorozatot, amely az 1842-től a XIX. század hatvanas éveinek végéig terjedő időszakban játszódik Amerikában, és egy északi meg egy déli család egymással való kapcsolatán keresztül mutatja be ennek a forrongó korszaknak az eseményeit, így kedvet kaptam feleleveníteni porosodó emlékeimet a korról. Bővebben…

Conn Iggulden: A hódító 2.

… a romboló építés üzenete

<<< A cikk első részéhez kattints ide!

A hódító1-horz

Első látásra

A Gabo Könykiadó az angliai megjelenést követően példás gyorsasággal, 2012-ben jelentette meg a művet. Iggulden amolyan házi szerzője a Gabonak, Julius Caesarról szóló sorozata is náluk jelent meg, valószínűleg a készülőfélben lévő, a rózsák háborúja idején Angliában játszódó könyvei is ettől a kiadótól várhatók.

A jelenlegi történelmi-regény kínálat borítói jellemzően a figyelemfelkeltő harsányság és a durva giccs határán mozognak, mintha a kiadók egymást licitálnák túl a dombornyomott, ezüstös-aranyos fémhatást keltő betűkkel, harsogó címlapképekkel. A hódító sorozat borítói sem mentesek a kor divatjától, bár annak némileg enyhébb verzióját képviselik. Bővebben…

Conn Iggulden: A hódító 1.

… avagy a történelmi regény hitelességének kérdéséhez

Elöljáróban

A Vikingek tévésorozat kedvelt figurája Athelstan, a szerzetes. Nevezett viking karrierje azzal kezdődik, hogy a sorozat főszereplője, az egyébként valós történelmi alak Ragnar Lothbrok csapata mintegy testgyakorlásként lemészárolja az ő összes kollégáját a lindisfarnei kolostorban A.D. 793. június 8-án, s ezzel az eseménnyel kezdetét veszi a viking kornak nevezett időszak. A messziről érkezett hajósok magukkal hurcolják a jól sikerült korszakkezdés egyetlen túlélőjét – Athelstant – tengerentúli hazájukba, ahol a volt szerzetes hamarosan rájön, hogy nem rossz gyerekek ezek, már eltekintve attól, hogy megélhetésileg, de olykor csak úgy széles jókedvükben is mészárolgatnak, és amúgy személyes vitáikat is ilyeténképpen intézik el. Ennyi még nyilván belefér, így hamarosan maga is lelkes portyázóvá válik, mert kaland az élet, még ha a korabeli Britannia, Nyugat-Európa, az orosz földek és a távoli, akkor még névtelen Amerika többé-kevésbé ártatlan lakossága legszívesebben tartózkodna az ilyesfajta kalandoktól. Bővebben…

Óperencián innen

Elmélkedés őstörténetünk néhány kérdéséről Benkő László
a honfoglalás korában játszódó regényei alapján

honfoglalas_n

Táltosidők
Idegen tüzek
A megszerzett föld
Viharlovasok – A táltos fia

“Őstörténetünkben a szenvedély kerekedett felül, s a józan mérséklet valósággal árulásnak számít. Élénk feszültség támad a módszeres aggodalommal haladók és a merész képzelettel szárnyalók közt [—-] Bevallom, őszinte érdeklődéssel, sőt szeretettel olvasom a szenvedélyesek írásait, könyveit is [—-] Természetesen ez a szeretet nem ment fel, hogy ne szigorral és aggodalommal ítéljem meg munkájukat – a magam munkáját is!” (László Gyula: A kettős honfoglalás) Bővebben…

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem

Ülő Bika éneke:

 

Harcos voltam

egykor.

Most

mindennek vége.

Nehéz időket

élek.

Az 1970-es évek elején a Dél-Dakotában álmosan delelő kisvárost, Wounded Kneet, amely a határában csordogáló patakról kapta a nevét (Sebesült Térd patak, Csankpe Opi Vakpala – dakota), váratlanul elfoglalta egy csoport fegyveres indián, és napokon át tartotta a felvonuló Nemzeti Gárdával és a hadsereggel szemben. Televízión néztük otthon, esténként felvételeket közvetített az eseményről a korabeli TV Híradó. Akkor láttam először igazi indiánokat. Bővebben…

Nemere István: Nekünk Mohács kell!

Gyengécske, bár épp megfelelt egy négyórás vonatútra meg a másnapi lusta délutánra. Talán nem C kategóriás, a C pluszt megüti, ha feljebb nem is kapaszkodhat.

Látszik, hogy író ember vetette papírra, nem pedig botcsinálta hadtörténész, ami jót tesz a stílusnak, bár a túlzott, a pökhendiséggel rokon határozottság megmutatja, hogy nem tudós ember írta, csak olyan, aki itt-ott utánaolvasott a dolgoknak, mégis meg akarja mondani a „tutit”.

És itt lóg ki a lóláb. Nem történeti munka, mert az elmélyültebb, pontosan és könyvészetileg alátámasztva idéz, továbbá felsorolja az irodalmat, amiből merített. De nem is ismeretterjesztő, mert az meg szerényebb, és nem tesz úgy, mintha joga lenne ítélkezni, amit egyébként a történészek sem nagyon tesznek meg. Nemere semmi újat nem mond a korról, aminek a bemutatását felvállalja, viszont úgy tesz, mintha mégis nagy titkokról rántaná le a leplet.

Emlékszem Nemeskürty könyvére (Ez történt Mohács után), amelyben meglehetős hévvel ostorozza a XVI. századi magyar nemességet (az akkori konzervatív jobboldalt), s teszi az akkoriakat személyükben felelőssé a történelmi Magyarország megszűnéséért. Érdekes módon éppen a könyv megjelenése idején aktív (még virtigli marxista) történésztársadalom hördült fel ezen leginkább. Annyi haszon mindenesetre kerekedett a dologból, hogy ráirányította a figyelmet a korra, s jó néhány hiánypótló tanulmány született, immár szakemberek tollából.

Nemere meg sem közelíti azt a színvonalat, ami vitára, mi több, kutatómunkára serkentette az akkori történészeket. Akkor inkább már Nemeskürty…

A mohácsi csata egy török miniatúrán

Benkő László: Honfoglalás trilógia

“Remélem, jól van a lovad és a családod!”

Most, amikor befejeztem, először is meg kell köszönnöm ezt a három könyvet. Szépmező Szárnya óta vártam rájuk. Szerettem azt a mesét (Komjáthy István: Mondák Könyve), mégis reméltem, lesz egyszer valaki, aki lefejti a történetről a legendákból kavart mázat, hogy tisztán állhasson előttünk a valóságos ember, aki megélte azokat az időket. Benkő László megtette ezt – itt volt az ideje.

Sok mindent tud ez a történet, de bő 1200 oldalnak kell is tudnia sok mindent, hogy se unalomba, se tudálékos részletezésbe, se pedig giccsgyanús szenvelgésbe ne fulladjon arról a korról mesélve, amelyikről minél többet tudunk, annál több űrt próbálunk felesleges fantáziálgatással kitölteni.

Ebből a regényből kellene filmet készíteni! Egy jó forgatókönyvíró, a megfelelő rendezővel, operatőrrel, a mai kor eszközeivel csodákat művelhetne, ha lenne rá elegendő szándék és pénz. Mert a vállalhatatlan Honfoglalás filmmel ellentétben itt van történet, igazi, értő kézzel megformált jellemek, hús-vér szereplők, valós konfliktusok, nagy ívű kaland. A cselekmény végig leköti a figyelmet, az író erőlködés nélkül tartja fenn a feszültséget, és elegánsan kerüli el a mesterkélt érzelmesség vagy az erőltetett heroizmus csapdáit. A fontosabb szereplők kacskaringós életútján még a sorsfordító véletlenek is természetesnek hatnak. Benkő nyilván nem írhatja meg azt, ami történt, ahogy egyetlen történelmi regény írója sem vállalkozhat erre, így bátran – és mélyreható történelmi tudással felvértezve – megírja azt, ami valószínűleg történhetett, s főleg azt, hogyan élhették meg mindezt az adott kor emberei. Nem vész el a részletekben, megmutatja a nagy képet. Minden olyan nép és államszerveződés, amely valamilyen szinten kapcsolatba került őseinkkel, megjelenik a regény lapjain. És nem csak érintőlegesen, az említés szintjén, hiszen hőseink sikereken és tragédiákon átívelő, hányatott életét követve belülről ismerjük meg valamennyit.

A Honfoglalás trilógia családregény, s ha más, mint a műfaj azon jeles képviselői, amelyek hozzászoktattak bennünket a regények e különleges változatához, csupán a bemutatott korszak és életforma miatt más. Ugyanakkor kalandregény is abban az értelemben, amennyiben az akkori levédiai és etelközi pusztákon, Bizáncban vagy a pannóniai maradék avar szállásokon „kaland” lehetett minden nap.

Rendkívül élvezetes órákat szerzett a történet! Ha időnként mégsem tudtam fejcsóválás nélkül megállni, az csak annak a reményemnek szólt, hogy amennyiben lesz harmadik kiadás is (a másodikból már alig látni a boltokban és az interneten), akkor talán akad egy értő szemű szerkesztő, aki kigyomlálja a helyenként feleslegesen ismétlődő zsánerelemeket, és esetleg azt is tudja majd, mi a különbség a „szível” és a „szívlel” jelentése között.

A trilógia bárkinek ajánlható, aki élvezni tudja, amit egy cselekményes, fordulatos, és a részletekre is gondot fordító történelmi regény nyújthat, mert ez a regény méltó folytatója a Sienkiewicz, Jan, Graves, Clavell, Druon, Waltari, Jacq, Napier által kijelölt vonal történeteinek.

Saját tüzet kívánok minden leendő olvasónak!

Forrás: László Gyula: Ötven rajz a honfoglalókról

A témáról bővebben itt >>>

 


Post Navigation