Könyvtámasz

Könyvekről és másról

Archive for the tag “vikingek”

Conn Iggulden: A hódító 1.

… avagy a történelmi regény hitelességének kérdéséhez

Elöljáróban

A Vikingek tévésorozat kedvelt figurája Athelstan, a szerzetes. Nevezett viking karrierje azzal kezdődik, hogy a sorozat főszereplője, az egyébként valós történelmi alak Ragnar Lothbrok csapata mintegy testgyakorlásként lemészárolja az ő összes kollégáját a lindisfarnei kolostorban A.D. 793. június 8-án, s ezzel az eseménnyel kezdetét veszi a viking kornak nevezett időszak. A messziről érkezett hajósok magukkal hurcolják a jól sikerült korszakkezdés egyetlen túlélőjét – Athelstant – tengerentúli hazájukba, ahol a volt szerzetes hamarosan rájön, hogy nem rossz gyerekek ezek, már eltekintve attól, hogy megélhetésileg, de olykor csak úgy széles jókedvükben is mészárolgatnak, és amúgy személyes vitáikat is ilyeténképpen intézik el. Ennyi még nyilván belefér, így hamarosan maga is lelkes portyázóvá válik, mert kaland az élet, még ha a korabeli Britannia, Nyugat-Európa, az orosz földek és a távoli, akkor még névtelen Amerika többé-kevésbé ártatlan lakossága legszívesebben tartózkodna az ilyesfajta kalandoktól. Bővebben…

Frans G. Bengtsson: Rőde Orm

Sajnos befejeztem, és azóta is csodálkozom. A kérdés úgy a 10. oldal óta az: hogy a csudába’ nem tudtam én – történelmi regények elkötelezettje – erről a könyvről semmit, de semmit, pedig már 1973-ban megjelent magyarul! A molyos értékelések irányították rá a figyelmemet, megszereztem, kinyitottam, és most már mindig a hatása alatt leszek. Hihetetlenül jó!

Egyszerű – nyilván az esti tábortűznél sagát mesélő viking harcos szikár beszédmódját idéző – stílusa eleinte szokatlanul fura, s az olvasó arra gondol, hogy ez még csak az eleje, majd belelendül a szerző később, ahogy más regényeknél (és más szerzőknél) szokás. De a szerző nem lendül sehova, ugyanis már lendületből kezdte! Mintha csak a tűz körül ülők unszolására végül beadná a derekát a mesélő, nagyot kortyolna a szabad északi harcosok melegen kínált söréből, s megrázná a pihenőben levetett, kétszarvú sisak alól szabaduló sörényét: na jó, akkor hát elmondom, mint estek a dolgok Rőde Ormmal és a többiekkel. És elmondja – csak így, egyszerűen.

Márpedig Ormmal sok minden megesik. Személyes sorsa oly mértékben fonódik egybe a vérben-hitben születő Európa sorsával, amennyire megérintette azt a vikingek vad, őrült, ugyanakkor végtelenül gyakorlatias és a bajtársiasságot, barátságot mindennél többre tartó világa. Márpedig megérintette – többnyire karddal vagy harci szekercével, s ugyanakkor harcokban edződött (állam-) szervező erővel is.

Rekonstruált viking hajó a “Roskilde”

Pattog a tűz, a mesélő hosszan mondja a történetet, itt-ott megcsavarja, új irányba lendíti, egyetlen pillanatra sem engedi elkókadni hallgatóságát. Megfelelő mértékben adagolja az izgalmakat, helyenként a döbbenetet vagy a meghatottságot, s mint a legnagyobbak, mindvégig távolságot tart, hogy közönsége meg ne rémüljön, bele ne élje magát túlságosan a hallottakba. Ezért aztán folyamatosan mosolyt csal az ajkakra, még arra is figyel, hogy akár a legvadabb harcok vagy a legádázabb ármánykodás történetének mesélése közben is feloldja a feszültséget egy-egy jóízű nevetéssel.

Bengtsson jelentős író, egy tiszta hang a magamutogató, szenvelgő, okoskodó, tollgyalázó, mondatfabrikáló erőlködők között! Szerkezet? Cselekményfűzés? Jellemábrázolás? Rétegek? Pont és ellenpont? Misztikumba hajló mélységek? A mesélő értetlenül néz. Beteg vagy te, harcos – kérdi –, vagy ártó szellemek kerítettek hatalmukba? Inkább hörpints a sörből és élezd a baltádat – mert holnap egy újabb napot ad nekünk ajándékba Odin!

Post Navigation