Frans G. Bengtsson: Rőde Orm

Sajnos befejeztem, és azóta is csodálkozom. A kérdés úgy a 10. oldal óta az: hogy a csudába’ nem tudtam én – történelmi regények elkötelezettje – erről a könyvről semmit, de semmit, pedig már 1973-ban megjelent magyarul! A molyos értékelések irányították rá a figyelmemet, megszereztem, kinyitottam, és most már mindig a hatása alatt leszek. Hihetetlenül jó!

Egyszerű – nyilván az esti tábortűznél sagát mesélő viking harcos szikár beszédmódját idéző – stílusa eleinte szokatlanul fura, s az olvasó arra gondol, hogy ez még csak az eleje, majd belelendül a szerző később, ahogy más regényeknél (és más szerzőknél) szokás. De a szerző nem lendül sehova, ugyanis már lendületből kezdte! Mintha csak a tűz körül ülők unszolására végül beadná a derekát a mesélő, nagyot kortyolna a szabad északi harcosok melegen kínált söréből, s megrázná a pihenőben levetett, kétszarvú sisak alól szabaduló sörényét: na jó, akkor hát elmondom, mint estek a dolgok Rőde Ormmal és a többiekkel. És elmondja – csak így, egyszerűen.

Márpedig Ormmal sok minden megesik. Személyes sorsa oly mértékben fonódik egybe a vérben-hitben születő Európa sorsával, amennyire megérintette azt a vikingek vad, őrült, ugyanakkor végtelenül gyakorlatias és a bajtársiasságot, barátságot mindennél többre tartó világa. Márpedig megérintette – többnyire karddal vagy harci szekercével, s ugyanakkor harcokban edződött (állam-) szervező erővel is.

Rekonstruált viking hajó a “Roskilde”

Pattog a tűz, a mesélő hosszan mondja a történetet, itt-ott megcsavarja, új irányba lendíti, egyetlen pillanatra sem engedi elkókadni hallgatóságát. Megfelelő mértékben adagolja az izgalmakat, helyenként a döbbenetet vagy a meghatottságot, s mint a legnagyobbak, mindvégig távolságot tart, hogy közönsége meg ne rémüljön, bele ne élje magát túlságosan a hallottakba. Ezért aztán folyamatosan mosolyt csal az ajkakra, még arra is figyel, hogy akár a legvadabb harcok vagy a legádázabb ármánykodás történetének mesélése közben is feloldja a feszültséget egy-egy jóízű nevetéssel.

Bengtsson jelentős író, egy tiszta hang a magamutogató, szenvelgő, okoskodó, tollgyalázó, mondatfabrikáló erőlködők között! Szerkezet? Cselekményfűzés? Jellemábrázolás? Rétegek? Pont és ellenpont? Misztikumba hajló mélységek? A mesélő értetlenül néz. Beteg vagy te, harcos – kérdi –, vagy ártó szellemek kerítettek hatalmukba? Inkább hörpints a sörből és élezd a baltádat – mert holnap egy újabb napot ad nekünk ajándékba Odin!