Bernard Malamud: Jozip népe

1877-ben nagy események történnek a világban: Edison feltalálja a fonográfot és megjelenik Tolsztoj Anna Kareninája. Ugyanebben az esztendőben zajlik le az Észak-amerikai Nagy Medencéből (Great Basin) induló nez percé (népörszi) indián nép kálváriája. Heinmot Tujalaket, a törzse élén hőssé váló főnök, megkísérli kivezetni népét az Egyesült Államok területéről Kanadába, ahol már évek óta szabadon él egy szintén menekült lakota (sziú) csoport a legendás Ülő Bika vezetésével. A harcolva hátráló indiánokat a kék kabátosok közvetlenül a határ előtt bekerítik, s a büszke nez percé-k a többi indián nép maradékaihoz hasonlóan maguk is rezervátumba kényszerülnek. Heinmot Tujalaket osztozik népe sorsában, haláláig rabkenyerén él, de neve ma is ismert Amerikában, legalábbis az elnyomottakért, jogfosztottakért szót emelők köreiben. Bár inkább azon a néven ismerik, amit a fehérek adtak neki: Joseph főnök.

Mintha a híres Joseph neve jelenne meg Jozipként Malamudnak ebben a félbemaradt regényében, amely az író tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt már nem készülhetett el tökéletesen. A történet ugyanaz: Jozip megkísérli kivezetni nez pecé-ket a terjeszkedő és egyre erőszakosabb Egyesült Államokból Kanada szabadabb földjére.

Saját írói módszerét így határozza meg az író: „Legalább háromszor írok meg egy könyvet vagy elbeszélést. Először, hogy tisztába jöjjek szándékaimmal, másodszor a stilisztikai javításokat végzem el, harmadszorra pedig arra ügyelek, hogy világossá váljék, mit is akarok közölni írásommal.”

A Jozip népe még az első fázisban tartott, amikor Malamud örökre letette a tollat, így nem tudható, mivé fejlődött volna a szöveg. Bár a történet befejező részére vonatkozó írói jegyzetek fönnmaradtak, a kész mű ezekből sem ismerhető meg, hiszen ahhoz a lezárt történet mellett a végső formára is szükség lenne. Ennek ellenére élvezhető a könyv, különleges szemlélete megkülönbözteti minden más „indiános” elbeszéléstől, már csak Malamud humora miatt is, ami egyetlen pillanatra sem engedi, hogy hagyományos indiántörténetként olvassuk a művet.

A sztori és a helyenként szinte gunyorossá váló világszemlélet talán Thomas Berger Kis Nagy Emberével rokonítható, míg a főhős, az amerikai határvidék úttalan útjain kóborló – maga is kitaszított – zsidó házalóból a nez percé törzs főnökévé váló és mózesi feladatot vállaló Yozip (később Jozip) figurája – furcsamód – Tolkien A hobbit című regényének Bilbójával. Bilbó ilyen látszólag magának való tesze-tosza, élhetetlen figura, aki maga sem hiszi el, hogy éles helyzetekben folyton jó döntéseket hoz és kifejezetten – bár rendszerint kényszerűségből – bátran viselkedik.

A könyv ebben a formájában is része Malamud életművének, az író kedvelői sajnálni fogják, hogy ilyen rövidre szabta a sors.

Heinmot Tujalaket (Joseph főnök)

A nez percé háborúról lásd: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem

Kihívás a Molyon:  indiánregényolvasós /hallgatós